Konyha

Fel sem merült igazán, hogy ha egyszer nekiállunk a ház lakóházzá alakításának, akkor melyik helyiség lesz az első. A konyha (egykori nevén pitvar) csak úgy kínálta magát, "csábító" pink rózsaszín diszperzit festésű falával. Megsajnáltuk szegény vályogfalat a műanyagfestés alatt, ezért szép lassan nekiállítunk lekaparni róla a felső réteget. Nem kaparóval, nem spatulyával, hanem a legalkalmasabb eszköznek a véső bizonyult. Dühítően lassú folyamat kezdődött így el, napok óta jártunk ki, reggeleket, délutánokat ezzel töltve (igaz, a kinti forróságban mást nem is tehettünk volna, mint bent hűsölünk).

A legkisebb is besegít

Itt lászik a folyamat, ahogy a pink diszperzit alól hol meszezett (fehér), hol csemperagasztózott (sötét szürke), hol pedig enyves (középen a halványzöld-barna virágminta) réteg kerül elő. A lyukakat ennek az eklektikának egyenes folytatásaként mi mással, mint sárral tapasztottam ki:) A környékről ill. vályogtéglákból szerzett sár egyébként kiválóan teljesített eddig felületkialakítások, -javítások során.

Az apróbb javítások helyett, úgy döntöttünk, inkább az egész falat újratapasztjuk. Hát megérte, számomra ez már sokkal szimpatikusabb változat, munkanevén "sárkunyhó".

 

Ezt követően pedig íme a végleges változat:

 A Sparhelt nem helyben volt, egy pécsi lakatosmester újította fel. Miután beüzemeltük, néhány hét múlva a kertben is találtunk egy sparhelt-ajtót. Talán szép lassan az ott talált cuccokból is össze tudunk rakni egyet.